Tulajdonképpen
Tulajdonképpen képes vagyok, és képes leszel rá.
Tulajdonképpen csak az marad amit mondunk ki, te amit nekem, én amit neked.
Tulajdonképpen kivirágoznak a fák, és ez a csodás jelenet elsuhan mellettünk.
Tulajdonképpen nem is foglalkozunk a külvilággal, tulajdonképpen reggeli kávét szürcsölgetve elmélázunk a gondolatainkon, és rádöbbenünk: Mivé váltunk?
Eljön az a pont, mikor úgy gondolod a két végletet megkarcoltad és repülő testeddel fel-le mozgásokat végezve, megjártad a fényt, és sötétséget.
Tulajdonképpen ez az a pont, ahol kezdődik minden, ahol elválik, hogy mivé lesz a nő, és férfi. Aztán már csak az a jelenet sugárzik majd a kérdő tekintetekbe, amely egy űrhajós párról szolt.
És nem is arról van szó, hogy ez szomorú, vagy boldog, nem arról hogy szörnyű vagy csodálatos, csupán arról hogy VAN.
Felkelsz, és tulajdonképpen ő van melletted. Ő rád tekint, rajtad végigfut az a bizsergető érzés, hozzáérsz mihamar, és kiráz a hideg. Csodálatos.
A viharok keverik a levegőt, zápor hull reád, sulyok nehézkednek a csontjaidra, lelked mentenéd ki a testzárkából.
Tulajdonképpen rájöttél, hogy neked ez fontos, és megtartani kéne. Szép ház, rendes kert, csodás kilátás. A frissen nyírt fű illata, és az eső. Az a nyári cirógatás , a szép szavak, a kék ég, mesés nevetések, a mámoros bor. Tudod mit akarsz, és minél jobban akarod. De okosan akard, mert ez az igazság, és szép benne. Tulajdonképpen ez.
Tulajdonképp a tudat valahogy átalakul, és örök lesz az egész.
Igazából csodás.
Tulajdonképpen csak az marad amit mondunk ki, te amit nekem, én amit neked.
Tulajdonképpen kivirágoznak a fák, és ez a csodás jelenet elsuhan mellettünk.
Tulajdonképpen nem is foglalkozunk a külvilággal, tulajdonképpen reggeli kávét szürcsölgetve elmélázunk a gondolatainkon, és rádöbbenünk: Mivé váltunk?
Eljön az a pont, mikor úgy gondolod a két végletet megkarcoltad és repülő testeddel fel-le mozgásokat végezve, megjártad a fényt, és sötétséget.
Tulajdonképpen ez az a pont, ahol kezdődik minden, ahol elválik, hogy mivé lesz a nő, és férfi. Aztán már csak az a jelenet sugárzik majd a kérdő tekintetekbe, amely egy űrhajós párról szolt.
És nem is arról van szó, hogy ez szomorú, vagy boldog, nem arról hogy szörnyű vagy csodálatos, csupán arról hogy VAN.
Felkelsz, és tulajdonképpen ő van melletted. Ő rád tekint, rajtad végigfut az a bizsergető érzés, hozzáérsz mihamar, és kiráz a hideg. Csodálatos.
A viharok keverik a levegőt, zápor hull reád, sulyok nehézkednek a csontjaidra, lelked mentenéd ki a testzárkából.
Tulajdonképpen rájöttél, hogy neked ez fontos, és megtartani kéne. Szép ház, rendes kert, csodás kilátás. A frissen nyírt fű illata, és az eső. Az a nyári cirógatás , a szép szavak, a kék ég, mesés nevetések, a mámoros bor. Tudod mit akarsz, és minél jobban akarod. De okosan akard, mert ez az igazság, és szép benne. Tulajdonképpen ez.
Tulajdonképp a tudat valahogy átalakul, és örök lesz az egész.
Igazából csodás.
Tulajdonképpen az igazság.
- feljegyzések egy bolyongó űrhajó útinaplójából
Megjegyzések
Megjegyzés küldése