Álmomban űrhajós voltam

Álmomban űrhajós voltam,
és repülni tudtam.
Ámultam és bámultam,
űrhajómmal bolyongtam.

Földről mentem,
és most a semmiben,
Kisgyerekként bámulok,
napszél csodás kabátban.

Hátul, se elöl,
nincs tér, csak a semmi,
Legyen nektek könnyű a föld,
nem tudtok semmit.

Sem azt, hogy mi lesz,
sem azt hogy mi volt- és hív,
Ide még kéne valami üzenetféle,
Valami pozitív.

Én ha messze leszek,
majd írd meg mi volt,
Én gondolok rád,
Csak ti legyetek ott.

Én úgy szerettem ezt a bolygót,
már nem is tudom,
Hogy milyen a Föld,
csak magamban fújom a levegőt.