Víziók

1687
Nem tudom hogy kerültem ide. Napok óta csak vizet látunk mindenfelé. A horizonton fel-le kergetik egymás a nap és a hold. Már nem embernek való ez a megpróbáltatás. Néha lidérceket látunk álmainkban, akik sós vizes hordóba merítenek, és ott kényszerítenek víz alatti lélegzésre. Rendszerint ez nem működik és fuldoklással jár. Az álombéli halálra hirtelen mindig felkelünk a ringó bárkán, és kimegyünk a fedélzetre bámulni a vizet. Te jó ég, mennyi víz.
1798
Nem tudom hol vagy. Már évek óta kereslek. A kert végében, pataknál lévő vízimalmot egyedül próbáltam összerakni, de valahogy nem megy. Te kellesz, mert egyedül képtelen vagyok megcsinálni. Kell a segítséged, hol vagy?
Remélem minél hamarabb feltűnsz.
Hol vagy már?
Éhes vagyok, néha fázok, de azért még kibírom. Kibírom, mert várok rád.
1878
Találkozunk egy arisztokrata házában egy bálon, hol álló fogadás van és felkérlek táncolni. Tánc után egy hosszú asztal mellé viszlek, ahonnan falatokat szemezgetünk. A beszélgetés eléggé bensőségessé válik, egy dallamos zongorajáték háttérzajában. Minden hang édesen megringatja a lelkemet, a fülemnek minden szavad édes ének. - Tán a borban, vagy a pezsgőben van valami? 
Lehet, csak a mosolyod az ami megrészegít.
1937
Prágában sétálok az utcán, és meglátok egy frufrus lányt, szövet kabátban sétál, én véletlen neki megyek, és kiesik a kezéből az összes könyv, elnézést kérek, segítek neki, és beszélgetésbe enyelgek vele. Tavasz volt, május hatodika. Kicsit hűvös, eső után, napsütésben, délután. Ha jól megnézem annak a templomnak óráját délután őt óra volt. Ebben az évben lett kész a Golden Gate híd építése, bátor kínai munkások dolgoztak rajta, akik nem ismerték a tériszonyt.
Az 1937-es évre még sok minden információt találunk.
2013
Megláttam magamat a tükörben. Milyen fura. Évek óta nem láttam magamat, de most, ott vagyok. Én, mind megfogható anyag. Most egyből kimegyek az utcára, és talán végre az emberek is felnézek rám. Rendben, máris kimegyek. - De mi lesz ha mégse néznek rám, ha csak maradok a közlebeny folyadékja. Maradok a húslé.- Megláttam másokat is, és néha a gondolataikat gondoltam. Megfogtam a kezüket, a szemükbe néztem, és nem beszélt, mégis annyi mindent mondott. Gondolatai átkaroltak engem, én meg az egész világot átkarolnám, és csak ott dobott bennem. Bennem dobogott a szívem, és az ő szívverése a levegőt mozgatta, s bőrömön éreztem a lüktetést. Nem bújtam hozzá, sőt messzebb is álltam tőle, mégis érzetem.