Kábulat utazásnál

Annyi házban próbáltam aludni, annyi helyen elolvadni, azonosulni a tájjal, egybeolvadni. Törekszem a nyitásra, bátraké a szerencse. A fejemben rendet raktam egyszer-kétszer, mégis főzelék az egész. Ott állok a sötétben, egyedül, dideregve. Kietlen és kiforratlan az egész, teljesen kétségbeejtő és szomorú. Megkopogtatom a szívem ajtaját, nyit nekem, betérek hozza, és úgy érzem magam mint egy számkivetett. Szédülök, itt minden álom, engem két szűz tart meg, azért nem rogyok össze. Álmaim morzsáit söpröm aztán össze. Nézem a homokórát, és az időm még nem járt le. Izlandon lesz a királyi találkozó, lábujjhegyen is túl Karcag mellett. Ó Izlandi hegyei, ó te csodás Hekla.
Vérátömlesztés van a szomszéd szobában. Rendszerint sok katicabogár van jelen, kik ellenőrzik a folyamat hitelességét. Bárcsak köztük lennék.
Megemelem a kalapom egy idetévedt hölgy előtt, aki pukedlivel válaszol. Kezemben egy félig töltött szomorú emlék, ami alul csordogál, és ráfolyik a cipőmre. Kicsit foszforeszkál a nap fényében. Felettem meg pici felhők vannak, egyik épp a pukedliző hölgy felett eresztett levet. A segítségére sietek, sarokból felkapok egy esernyőt, villám gyorsaságával a.rendelkezésére állítom, és feléje tartom.
Megköszöni és rám mosolyog. Engem elfog az öröm és elmerülök a nézésében. Aztán az egész lényét szemügyre veszem. Csodalatos!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések