Félreszórt pillanatok: Falevél

és lenéztem rá.
Ott ült a vizes kövön, fekete farmernadrágban, és szövegkabátban, meleg sállal a nyakában, amin kívül a barna vizes haja lapult - vagy göndören ott ült - meg. Rá is szolok, hogy menten álljon fel, mert felfázik. Sajátos aggódás felőlem.
Ekkor feláll, és a utca felé vesszük az irányt. Azt mondta hozzá megyünk, mert szülei épp elutaztak, és nem fogok senkit se zavarni. Út közben, néha néha átölelt, és vaskosul elkezdett dobogni a szívem. Rég vártam ezt a pillanatot az biztos. Ez az út hozzájuk, olyan volt mint egy becsekkolás a repülőre, csak itt fizikailag nem emelkedtünk fel a végén.
Borzalmas kínok között végre áttértünk máshova. Igazából mikor megérkeztünk fél óra buszozás után, már csak húsz perc séta volt hozzájuk. Egy falevelekkel teli utcán sétáltunk végig, ahol két oldalon fák, mellettünk családi házak, és mivel nem volt járda, az úttest maradt.
A vászonkabátjából már szinte csavarni lehetett a vizet, mikor átkaroltam, és a súlya sem volt elhanyagolható. Aznap este úgy éreztem, az eső lemos minket, lehántolja a régi rétegeket, átmossa lelkünket, és egy névtelen patakban, mézeskalács szív alakban olajfoltok, meg aki mossa őket. Amúgy nem szeretem a májat.
Csuromvizes kezével, egy nagyobbacska kulccsal, kinyitja a vas kovácsolt kapu ajtaját, és elénk tárul egy fa erkéllyel sötétebb fás burkolatú egyszintes ház, aminek bejárati ajtaján, egy arany kopott oroszlán kopogtató fogadott.
Be is mentünk, ledobta kabátját, segítettem neki, fel is vitt kezemnél fogva az emeletre, és beültünk a kádba. Én farmerben pólóban ültem, ő farmerben és egy ingben, és elkezdte engedni a vizet. Kicsit forró volt, de kellemes. Miután a kád félig volt, elállította. Elkezdte venni a felsőjét, rajtam már nem volt póló. Lassan felálltam, de ez sem segített, és kifröcsköltem némi vizet. Levettem a farmert, és az alsót is, mire visszaültem, ő rajra sem volt semmi. Jó volt, a kád éppen olyan széles volt, hogy egymás mellé tudtunk simulni. Volt némi hab a vízen, ami mindig a jéghegyeket juttatta eszembe, és gőzölgött a víz, ami a gejzírekre hasonlított. Hatalmas csöndben, megmostuk egymást, és kikószálódtunk a vízből. Lassan megszáradtunk, és egy szál alsóban bementünk a szobájába.
Eltűnt öt perce, és három üveg borral tért vissza. Én a kulcsot szorongattam, és letettem magam mellé, hogy meglegyen. Ő megcsókolt, és kezembe adta a bornyitót.


(folytatás?)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések