Lidércek tánca

1.
Sötét van. Sötétségben nem látsz semmit, csak egyedül a testedet érzed, ami oda van kötözve egy székhez. Ez az egész tény kicsit megijeszt, de teljesen gondolatlan vagy. A levegő tiszta, a kezeid szárazak, és enyhén hűvös van, amitől libabőrös leszel.
Eltelik pár perc, miután halk morajokat hallasz, és kicsit izgulsz, hogy mi lehet az. Nem látod, nem érzed semelyik érzékszerveddel sem, csak a füleddel. Mintha egy bokor mögül valami motoszkálna ki, miközben te háttal ülsz neki.
Az egész helyzet olyan megrázó, kiégsz az idegességben, pumpál a szíved, ideges vagy, sose tudod mi van. Napok óta oda vagy kötözve, és ezek az érzések járják át az agyadat, gondolatok tömkelege, csak úgy száguldanak át a plátói dolgok között. Suhanás, és néha meg-meg állás - ez jellemzi mindazt ami benned kavarog ott. Akarod tudni, "miért van ez?", de választ nem kapsz. Vállalnád magad, kinyitnád szemed, felkelnél a székből, de rossz mikor nem tudsz.
Eltelik három hét, és a sötétségből világossá válik a világ, lassú átmenettel, de a gondolataidról minden figyelem átirányul az érzékszerveidre ahogy a vakság megszűnik.
Alakokat látsz magad körül a kontúr elmosódik, négy napon át csak alakokat látsz ahogy körbejárak, méregetnek, nézik a csupasz testedet. Te mozdulni továbbra se tudsz, csak a fal vakolatát tudod egyedül beazonosítani, ahol éppen lehullott, és a tégla ragyogott. Teljesen nem érted mi ez.
Ahogy az idő eltelt, és egyre melegebb kezd lenni a levegő, egyre fényesebb minden, és a fal vakulásig fényesedik, az alakok eltűnnek a homályból, és fájdalmas szúrás a fejed balközép részébe, és sötétség. Újra az a vak sötétség lesz úrrá, te tanácstalan vagy, tested mozdulatlan, kitéve minden ingerek, nem hallasz semmit, csak csöndet, és halkan azt a morajt amit felébredésedkor hallottál.

2.
Sötétség.

3.
Teljes sötétség.

...

48.
Nincs tovább, te nem bírod ezt a sok megpróbáltatást.

49.
Nem, nem, nincs ilyen.

50.
Lassú az egész, újabb világosság, és kiszabadulsz. Vak sötétség lep el mindent, de a talpad alatt érzed a
talajt. Kicsit homokos, de leginkább beton. Elindulsz a fal felé, és érzed a lemállott vakolatot, és néhol ahogy mész a fal mentén leversz te is helyenként. Egy pár méter után, ajtóba ütközöl. Lassan kinyitod, nyikorgás közepezte.

51.
Világosság, és látsz ezernyi ezernyi alakot. Homályosak mind, csak egy éles közölük a tömegben. Úgy tűnik mindenki rád tekint, de ezt te nem tudod megmondani. Közéjük mész, és nem érzed őket, csak az az egy egyént tudod megtapintani, akit élesnek látsz.
Megragadod, és szemébe nézel. Annyira nem látni mi van benne, így hát rákérdezel:
- Hol vagyok? - és csönd tovább csönd marad.

52.
Következő pillanatban, mintha teleportáltál volna, és egy szobában vagy. Hasonló ablaktalan szoba, ahol te voltál, és közepén egy olyan szék amibe ki voltál kötözve. Most egy helyetted egy lány van ott. Meztelenül, és nyitott szemekkel, de tekintete üres.
Te neked a tested elkezd mozogni, és magadra nézel. Látod hogy elhomályosodtál, és nem te mozgatod magad. Nem tudod miket csináltok, de újra kezdődik az egész procedúra láthatóan.

...

55.
Lidércek tánca.