Parkettán semmiből semmibe

Mondana, annyi mindent mondana.
De, nem jön semmi.
Az összes pohár kiborulna, de nincs ki felborítsa.
Minden felhő levet eresztene, összes patak lefolyna, de nincs hova.
Minden ösvény tovább kanyarodna, kávé folyna le, kavicsokat hordana a hegyről, és minden fa tele koffeinnel, oxigénből elvenne minden gondolatot.
A torkodban ragadt gondolat, a fejedig nem érne el semmilyen inger, amit érzel az eldugítja mindazt amit csak úgy magadból kiadnál. Csak megtébolyult, és hallucinogén tested vonszolná magát végig a parkettán, sötétben, és remegnének az ablakok hogy kint dörög az ég. Repedne szét a plafon, durranna be az ablaküveg. Szemgödrödben lüktet a semmi, kalapál a szíved, és kapkodsz az ég felé, nem haladsz a parkettán, torkodon ragadt minden.
Tej nélküli, fák lombjai alatti kávéban mosod ki a lelked darabjaid, miközben kedvenc felhődből hull az eső. Csak darabokra törték a szíved.
Feladhatnád, hamarosan úgy is vége. - Ez az igazság, mert igazad volt.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések