Fekete falak közt

A kínt szép lassan felvágják,
leereszt, és a lélek elszáll,
a gondolataid szétütik azt amit érzel,
és mások se vesznek észre.
Ha bármit is mondanál,
fejedet a sárba nyomják,
hátad megnyílik, és kimászik belőled az faggyú képzelet,
hogy tovább sem, tovább semmi sem történik.
Egy percre megáll az idő, - vagy örökké -,
és benyel a mindenható, hogy ne mondj semmit, csak a fekete falak között vergődj, és magadban örülj meg szép lassan, szépen marcangold a tudatod, áss neki egy gödröt, vagy a fejedben legyen egy ablak, és ott dobálj mindent ki. Miután semmi sem maradt, és fekete kezeid közé szorítsd azt amit neked hagytak, ami nem kell, nem mutat, és ott pusztultban a porban, hagyjon el minden. A reménység álmaid csúcsai között fénylik, de te neked csak a semmi maradt.
A semmi.