Véres tarja

Az én szívem egy játszótér, ott játszik mindenki, aki odaér, 
Az én szívem egy látszatnak látszó tér, ott majdnem minden elfér
Kotyogós kávé, kotyogása, és tőröm a tükröt.
Tükröt török, szilánkok csak szállnak, szállnak a szemembe, 
Csak tőröm össze, tükröt török, már nem is látok, - nem tudom, meddig tűröm.
Betörőm a szívem, szilánkosra tőröm, felseprem és eltűnődőm.
Nem jöttél, nem szoltál, pedig azt mondták mindenki odaér.
Összeszedem, de a látszat csal, csaló játszik, játéknak látszó, látszatban látszó, átlátszó tér.