Semmi a félelembe

Kapkodás, és képek villantak be csak úgy.
Kihalt belőlem valami, - eső.
Kihalt minden, bennem semmi sem maradt - űr.
A végtelen súlytalanság elragadott, és nincs mit mondanom - végtelen csillagködök felé száguldok, egy egyenes vonalú egyenletes mozgás folyamán. - kozmosz.
A kozmoszi, a hatalmas űr, arcomba fújja magát, nem látok már semmit, sem a földet, sem ahova tartok.
Tengernyi csillagködök, napok, üstökösök - gondol reám valaki? - mert igazából egy senki vagyok.

Mely dolog érdekel engem, - érdeklek-e valakit.

Tudom - nem gondol rám senki.

Légy boldog