Nejlon világban polgárpukkasztó
Egy olyan világban jártam hol minden műanyag zacskóból volt. Zacskós levegő, zacskós tészta, zacskós füst, zacskós gyümölcs, zacskós méz, és zacskós tej.
Gondoltam rá, hogy ha ebben a világban én tűvel a tű fokán játszadozva, lóbálnám össze-vissza a karomat, és üvölteném, hogy - vége,- akkor is csak az jutna eszembe hogy tűkön táncol a lufi.
Kidurrantom az életeket, és hatalmas leheletemmel, többet lehelek beléjük amíg kipukkadnak. Hoppá. Kipukkadt életek, kipukkadt vágyak, kipukkadt álmok, és én meg a lábujjhegyemet nézem, és csak annyit látok, hogy magamban én is kipukkadtam.
Én vagyok a legjobban kipukkadva, és keresem önmagam. Keresem azt amit valahova NEKED tettem, de nem találom. Még egyszer elkiáltanám magam, meg gondolkoznék, hogy mit tettem. Tulajdonképpen, az is nagyon érdekel TE miket tettél mióta nem tudok rólad semmit. NEM tudom miket csináltál, - pedig nagyon érdekel - érdekel hogy elmond, de az is lehet, vagyis ez biztos kicsikét meg fájna ha elmondanád. De akkor is keress meg és mond el, ha ez kell NEKED.
Lassan összegyújtom a sok nejlon szatyrot, a nejlon vagy műanyag zacskós világban. Főleg a csíkosakat tekintem meg, hátha, olyan lesz mint régen.
Fura, várom a válaszokat, mert itt belül, legbelül válaszok nélkül vagyok. Sok válasz nélkül, de annál több műanyag zacskóval, és nejlon szatyorral amiknek már mindegy.
Ezt is kipukkasztanám, lefolyna az asztalodra ez a sok betű, és abba mártogatnád a reggeli müzlidet, vagy aki rászoktatott a reggelire.
Álmomban a zacskók mögött rókákat látok. Rengeteg rókát.
Tőlem NEKED.
Gondoltam rá, hogy ha ebben a világban én tűvel a tű fokán játszadozva, lóbálnám össze-vissza a karomat, és üvölteném, hogy - vége,- akkor is csak az jutna eszembe hogy tűkön táncol a lufi.
Kidurrantom az életeket, és hatalmas leheletemmel, többet lehelek beléjük amíg kipukkadnak. Hoppá. Kipukkadt életek, kipukkadt vágyak, kipukkadt álmok, és én meg a lábujjhegyemet nézem, és csak annyit látok, hogy magamban én is kipukkadtam.
Én vagyok a legjobban kipukkadva, és keresem önmagam. Keresem azt amit valahova NEKED tettem, de nem találom. Még egyszer elkiáltanám magam, meg gondolkoznék, hogy mit tettem. Tulajdonképpen, az is nagyon érdekel TE miket tettél mióta nem tudok rólad semmit. NEM tudom miket csináltál, - pedig nagyon érdekel - érdekel hogy elmond, de az is lehet, vagyis ez biztos kicsikét meg fájna ha elmondanád. De akkor is keress meg és mond el, ha ez kell NEKED.
Lassan összegyújtom a sok nejlon szatyrot, a nejlon vagy műanyag zacskós világban. Főleg a csíkosakat tekintem meg, hátha, olyan lesz mint régen.
Fura, várom a válaszokat, mert itt belül, legbelül válaszok nélkül vagyok. Sok válasz nélkül, de annál több műanyag zacskóval, és nejlon szatyorral amiknek már mindegy.
Ezt is kipukkasztanám, lefolyna az asztalodra ez a sok betű, és abba mártogatnád a reggeli müzlidet, vagy aki rászoktatott a reggelire.
Álmomban a zacskók mögött rókákat látok. Rengeteg rókát.
Tőlem NEKED.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése