Néma ház, néma ágyban, néma takaróval

Én vagyok a mostanság, te a késői néha,
elmerült az egész világ, egy csésze kávéba,
oda megyünk a fák közé, kitereljük a juhokat,
álmunkban gyilkolunk, irtó hülye alakokat.

Mi leszünk a környezet, fák, rét, és autópálya,
tenyeremben esőcsepp, te szívedben nagy a kályha,
kint a tűzifát vágom idővel, te tenyered szikrázik,
bedobom a bal pitvarba, és a tűz mégis elalszik.

Én vagyok a képzelgő hamu, te a föld pora,
alakod rám simul, tűzből képzett és fura,
könnyeid az eső, zivatarként a földre hull,
kezeim karolnak téged ha azon mull



Házak szerteszét, és egyikben:

Csináljunk egy bulit, egy nagyon sötétet. Csak az ugráló fények, és a közel táncoló testek pillantásai játszódjanak a forró levegővel. Én csak bámulok, hangos zene dübörög, mindenki táncol, én meg itt ülök. Forró testek egymásba kapaszkodva, vérüket forralva tapadnak, és érzékeny részekre tévednek néha.
Fejemben csak egy a baj, más zene szól. Pedig itt vagyok, a testem, és lelkem ezt a ritmust járja. Egyedül vagyok, ha kimegyek a mosdóba, szemben a tükörrel is egyedül. Szememben megváltozik az érzés, kimászna a földre, felnézne rám, és elvinne.
Kimegyek a mosdóból, felfelé az emeletre veszem az utam, rám szolnak, hogy ne járkáljak annyit, mert elkopik a lépcső. Testemben korhad a szívem, kipakolva üresen kong, és pihen. Fejemben harc van, és némaság. Együtt amúgy nagyon jó szomszédság.
Feljebb a házban orgiaszerű hang van. Dübörög a padló alattam, mellettem a falak forrók, belül szétesnek azok a falak. Túl sok bennem, túl sok körülöttem a tér. Ahogy írom le a szavakat, egyre messzebb vannak egymástól, a szóköz akkora űr, hogy már én sem látom. Kertemben van a valóság, álmatlan bárányok legelnek benne. Ennyi.
Felfelé száll bennem az eső, hatalmas kődarabokat raknak a kés hegyére. Fekete ösztön tőr előre, és magukat szabályosnak valló komorság mindent benő. Ellep lassan minden, karomban áramlik szét az egész. Maga vagyok a muzsika, a házban maga vagyok a magány.
Magány melegágya telepszik meg bennem, de tudatosan boldog vagyok. Nem vagyok való, valós, senkinek. Tűkön ül a nyomor, álmomban söpör végig a sötét vad, ki eddig kergetett és most beért. Gondolok rád, ha itt leszek, de én már messze vagyok, akár a ház.
Vad testeket látok egybekelni, összenőve, lassan a csúcsra jutni. Fura kedvek támadják a belső énemet, és már csak úgy van az egész, ha jól is lenne.
Az utolsó zene telepszik a nyelvemre, és megindítóan eljátssza magát nekem. Gondolatok között lökdösődőm, és próbálok kitalálni ebből a nagy tömegből. Tudnám mi lesz, tudnám, merre van, igazából már mindegy. Tovább viszem ezt az egészet, tudom, hogy nekem így lett megírva. Ha tényleg így van, akkor rendben van. Elfogadom, és tovább boldogítom azt, aki mellettem lesz.
Ma amúgy láttalak Janka, nem értem hova tűntél és miért. Nem mertem oda szólni. Biztos eljankásítoták.
Túl őszinte dolgokkal valójában bajban vagyok. Minek kell ide olvadó virágok, hervadó jégkockák. Társadalmi szempontból a lelkek csomóba enyelegve hatalmas csomóvá válva, egyben megoldásra várnak. Halmozzuk a gondot, olyan mintha egy véges szekrényt hagynánk megtelni, pedig az a szekrény nem végtelen. Egyszer majd kiömlik minden, és mi csak fura, és érdekes érzéssel sajnálkozva tekintünk reá.
A házakba apokaliptikus bénasága árad. Fogalmam sincs, nem igazán törődőm azzal, hogy mi lesz. Napokban számítom az időt, lassan már csak órákban. Jelenleg minden percben össze tudnék esni, de nem teszem. Pont, azért mert én aki vagyok.

Valószínűleg a kezemen folytak le apró üstökösök, és szemhéjam mögött pihen a fáradt hold. Homlokom egy napocska van, ellátja fénnyel a teret. A tér nagy. Végtelen. Már egyenesen felfoghatatlan, és már csak az jár a fejemben, ami néha megáll, hogy miként lett ez így. Aztán már csak tovább lép, és előre megy. Alakulnak a dolgok, elmélkedve, és lassan húzzuk fel az új bútorokat. Kíváncsi tekintetünkkel megnyerjük a fedett-pályás távolra nézést, és rájövünk, hogy egy fényév, nagyon hosszú idő. A fény idő, az idő fény, egy csepp holdfény a kávéba, és jól indul a reggel.

Ez csak a kezdet.