Félreszórt pillanatok: A fény kapitulál

egyre sötétebb van. Állítólag lassan át kéne állítani az órát is, de nem hiszem, nekünk erre nagy szükségünk lenne. Ilyen messze mindentől.
Már látom azt a kanyart, hol le kell térnünk, és onnan negyed óra gyaloglás lesz. El is kezdem őt felébreszteni, hogy készülődjön, mert hideg van, és fel is kéne magára kapni pár melegebb holmit. Lassan kinyitja szemét, ahogy bökdösöm. Tudom kicsit gonosz, de nem vette sértésnek, és örült. Megint rám bámult, és mosolygott, de mondtam hogy ne bökdössön már, mert én vezetek.
Sötét van, az avar hatalmas, hűvös zord az idő, és csak egy távolban valahol lévő bagoly huhogását hallani. Kinyitom a csomagtartót, megnézem megvan-e még a kulcs, és odaadom a könnyebb dolgokat neki, én meg minden nehezebbet magamhoz veszem. Nincs is sok cuccunk, csak egy-kettő.
Becsukom a kocsit, és nekiindulunk a kisebb túrának. Zseblámpával világítok, és elől megyek, miközben fogom a kezét, ami izzad. Tudni illik, nekem száraz a kezem, és neki meg nem. Ez eléggé fura, és vicces.
Keskeny ösvény felfelé vezet. Mindenféle páfrány, és bokor van az ösvény mindkét oldalán, melyek a derekunkig érnek. Ha rövid nadrágban lennénk, valószínűleg, a sok csalán még megcsípne minket. Régen mindig piros lábbal értem le a tóra, vagy vissza fel. De hát nem leszek reumás.
Egy erősebb emelkedő után, majdnem megcsúsztam, de épp hogy elkaptam egy vékonyabb fa törzsét. Nem tudom mi a fa fajtája. De az erdő inkább több fenyővel van tele. - Ezt jól megmondtam.
Kiértünk egy kisebb területre, ahol előttünk egy kisebb faházikó állt. Kietlen volt minden, a ház előtt egy kis szalonnasütő, a ház csúcsosabb tetőt viselt. Kétszintes volt. Körbementünk, hátul az ajtóhoz értünk. A ház háta mögött a fák nem takarták el a tájat, és végtelenbe tűnő hegyek tárultak elénk, hegyes csúcsokkal. Mikor családdal itt karácsonyoztunk, lehettem tíz éves, és emlékszem, mindig az emeleti szobából bámultam a hegyeket, miközben mézeskalácsillat áradt a házban, és anyához lementem, csináltam magamnak hegyeket, és a tetejét cukormázzal fedtem be a végén, és mindig azt méregettem azokhoz a hatalmas hegyekhez. Aztán persze a gyomromban végezték mindig. A háztól alig tíz perc sétára volt egy tó, ahol nyáron fürödtünk. Volt mikor gimiben barátokkal ott ültünk a tó mellet, és A honi csillagászat fejlődését üvöltöttük este, úgy hogy a hegyek között visszhangzott az egész. Gyönyörű volt, főleg ha fent volt a Hold.
Megkeresem a kulcsot, és benyitok a házba, nyikorgások közepette. Elég poros a levegő, és tüsszentek nagyokat, miközben jön mögöttem. Gyorsan kerestem egy gyertyát, és meggyújtottam.
Lepakoltunk, bezártam az ajtót, és hallgattuk a szél süvítését ahogy lassan a hálózsákban a kanapén elalszunk. Másnap majd folytatjuk a felfedezést, de most fáradtak vagyunk. Hosszú út van mögöttünk. Hosszú...


(folytatás?)

Megjegyzések

  1. Olyan hangulatosan tudod leírni a mondókád, hogy az hihetetlen. Szeretem az írásaid, öröm olvasni :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések