Az akaratnak valamely erős vágy által való leigázása

A szenvedély mint sötét csápok, melyek lehúznak a mélybe, behúznak egy szobába, vagy fellógatnak egy gonddal teli medence felé, és egy váratlan pillanatban elengednek, hagyják boldogulni a tested - mássz ki belőle. Ez olyan szánalmas, és magunkon kívül eső dolog, ahogy ha a hülyeség izmokat adna pár embernek, akkor már az olimpia csak arról szólna, hogy ki előzi meg a reflektor fényét, vagy a puska hangja alatt fókakúszásban milyen gyorsan tesznek meg ezer métert. - nem szeretek arab számokkal számokat írni egy szövegbe, mert teljesen felveszi a figyelmet az olvasás elején. - szenvedélyben fürdünk, mindenki másban, mindenkinek van egy fekete oldala, egy szurokban fürdő, olajban napozó énje, mely olykor előfolyik a száján, és olyankor idegbetegnek néz ki. Ő ilyenkor általában a tükröt nézi, hogy mi az a fekete furcsán folyó paca, amit előbb öklendezett fel.
A szenvedély csápjait el tudjuk kerülni, sőt, vannak akiket nem tudnak magukkal ragadni. Ahogy a csápok ragadós, vagy hatalmas körmeivel a bőrükbe kapaszkodik, és húzza az izmokat, de ez elsiklik rajtuk.
A szenvedély, gonosznak tűnik, pedig semleges. Bennünk van, és legtöbbször rejtelmes. Nem veszünk legtöbbször róla tudomást. Furcsa dolog tudom.
Megoldás: másoknál van, vagy ha elég erősek vagyunk ki tudunk törni.