Feljegyzések, egy bolyongó űrhajó útinaplójából: H!

Reggeli sötétségben egymásba karolva alszunk, úgy ahogy álomvilágba merültünk. Csodákban elmerülve, a szobád egy más világ. Szobád egy más idő szerint éli napjait, más időjárás, más éghajlat tarkítja. Mikor felkelünk még mindig sötét van, és csak akkor lesz világos mikor lemászol rólam és világosságot csinálsz.
- Igen - ott te vagy az istennő.
Félálmomban a agyam, ritmusa lassú, te épp zacctalanítod kint már a kávégép fejét, minta vascsövekkel az arrébb lévő radiátort ütögetné a nyolcadikon lévő lakó. Miután abbamarad, kávékotyogás hallatszik, én komásan már csak arra ébredek újra hogy kávéillat van. Felkelek a világodban, - és két cukor ,sok tej - ahogy szeretem. Azt mondod jól este egy cigi, és igen, jólesik. Megbeszéljük az álmainkat a teraszon, és én elveszek a molyodban. Utána odabújsz, mint űrhajós első lépése egy új égitestre olyan csodálatos érzés fog el.
Magaddal ragadtál, a semmiből hirtelen.
De tényleg.
Türelmes vagy, ez jól esik. Még mindig sajnálom azt, hogy otthagytalak, és elbizonytalanítottalak. Már én se értem, és mindig ezen gondolkozom, mikor elgondolkozol, és restellem magam.
Már tudom, a kedvelésednél több van itt. Már igazából megszeretlek. Fura ezt kimondani, csak mert még annyit mindent kell egymásról megtudnunk, de én akkor is bátran merem ezt állítani.  Tudod, mint mikor egy hatalmas hegy lábánál felnézel, hogy - Úristen mekkora!- elcsodálkozol, tisztelettel bánsz vele, és megmászod. Mikor megmászod büszke vagy, - de igazából már attól is irtóan büszke voltál mikor csak elkezdtél mászni rá -.
A nézésed jobban megrészegít mint a bor. A hangod megringatja a lelkemet, igazából teljesen oda vagyok érted. Rajzolnék veled, írnék veled történeteket, - mert láttam írtál történeteket - és akár zenélnék veled, meg alkotnék bármit - igazából bármit.
Szerintem nagyon sok mindent ki tudunk ebből hozni, csodálatos.

Van egy hosszú lista,
Az egész föld, meg amúgy az űr is,
Gyere gyorsan Henrietta,
Járjuk meg az egészet, ott az élet úgy is.