elnyelnek a csillagok

A jelen nem töretlen. Minden nap csak úgy haldoklunk, és nem is nézzük mi történik körülöttünk. A szavak lassan elfogynak, az emberek szótlanul villogó fénytáblákat bámulnak, és a nyál csak csordul a szájakon. Minden napra jut elég sötétség, elég harag, elég semmitevés, és magát noszogató tudatlanok tudatja, ami úgy nem tudja, mitévő legyen - sokak lustának gondolják, pedig nem az! - Fentiek mellett, néha úgy gondoljuk, az egyik jobb lenne mint a másik.
Csak úgy jöhetne az egész, csak úgy lefekszik, és másnap úgy csók a szájra, ölelés, szép udvar és rendes ház.
Láttál már olyat biztos, hogy a tökéletes nem mindig a legszebb, de neked az kell, mert az a legvarázslatosabb és igazából elbűvöl, csodálatos. Csak úgy magától értetődően boldog lennél, és minden nap több értelemmel kelnél fel. Jobban esne a reggeli kávé vagy tea, puhább lenne este a párna, kényelmesebb a busz ülése, jobban este minden falat, és minden csepp víz. Jobban ámulatba ejtene minden jelentéktelen, de csodaszép pillanat, a villamos zöreje, a város forgataga, és a szél fújása. Kellemesebb lenne minden rossz pillanat, az eső, a jégeső csoda lenne, villámok villanása meg a szivárványok - ha lennének. Hűsítőbb lenne melegben a fagylalt, kellemesebb lenne minden illat, de az ő illata a legjobban.
Sok illat közül ki tudnád választani az övét, mindenhol ahova belép először azt éreznéd, és tekinteteddel utána koslatnál, hogy hol lehet, hol van, hol vagy már, mikor látod meg.
De addig nincs más, csak a gondolat.

Mit keresünk igazából?




Mit akarunk, és hol?

Néha csak a zongora oldhat fel minket, és úgy felszabadít, kispriccel mint egy flakonból, és az űrbe enged, hol egy egyenes egyenletes mozgással szétszóródva mindenféle ködök, és galaxisok felé, csillagokat bámulsz, bámulnak a részeid, és csak elmézel, azon a sok fényéven át, míg csak oda nem kerülsz, s elnyelnek a csillagok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések