Semmiből csillageső - Sivár

Néhány hónapja összeügyködtél egy novellát, de az se lett a legjobb. Végtelenül hálásak, - és halálosak - lehetünk egymásnak. Minden nap kicsit monoton és fekete fehér, akkor is, ha legszínesebb időszakot élik a körülötted lévők. Minden mindig kicsit más. Minden félbeszakít, és olyan más. Hiányok mennek el a szemed előtt, mire nincs időd, és nyalogatják az arcodat, mézes illatuk az orrodat csiklandozzák, és hívnak bele - AKARLAK - mondják. Egyszerűen nincs időd.
Ennek tükrében haladunk a vándorunkkal tovább, végre egy hosszadalmasabb vergődés után a hegyeken túl. Mikor átér a hágón, minden olyan kietlen, és kiszámíthatatlan. A fák elfogynak, a föld sivár, semmi nem marad meg rajta.
Teljesen reménytelen az egész, de elindulunk rajta, hátha találunk valamit - de titokban tudjuk hogy biztosan.