Mintha lenne más

A véget nyalogatjuk alulról, és tudjuk, hogy a vég felé haladunk, de nem akarunk róla tudomást szerezni. Kicsit meghalunk néha-néha, és másokba áldozunk időt, magunkat meg eltemetjük magunkban. Mások testnedveit akarjuk érezni, mások testét minél jobban magunkhoz ölelni, szeretni, izgatni, kíváncsivá tenni. Elfelejtjük mi kik vagyunk, átváltozunk egy robottá, miközben végig álmodozók vagyunk. Felnövünk, pedig örökké gyerekek maradunk, de ezt senki sem mondta nekünk. Vergődünk, és lassan meghalunk, végül is, "ez egy olyan élet, ami percről percre véget ér".
Elfelejtünk boldognak lenni, a szociális énünk, kimerül egy adag emberben, és a boldogság csak színlelés. Csupa negatív ember vesz körül, ami téged is lehúz.
Mintha lenne más, csak annyit álmodok, zárom ujjaim. a fényes Hold körül."
Érdektelenek vagyunk, csak pénz, pénz és pénz.


Megjegyzések

  1. Ma hazafelé pont ilyen ellentétes dolgokon gondolkoztam. Elfelejtünk boldognak lenni..nos, ezzel egyet értek :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések