Semmiből csillageső - Folyékony szívek nyúlnak

- Mivel az új videómat még mindig nem vagyok képes befejezni, ezért itt egy hiánypótló -

Minden nap, ami betűk nélkül telik, teljesen olyan hiányos.
Mikor kezdtük is el? - régen.
Valamikor beletorpant egy ötlet a fejedbe, és akkor nem tudtad, hogy lesz, csak azt tudtad, hogy lehet ez jobb lenne, mint az. Nem gondoltad, hogy valami 'semmit', otthagyni olyanért, ami kecseztető annyira hogy otthagyd, megérje.
Megragadtad az alkalmat, beléd mászott, kedvedben járt, hatalmasokat gondoltál róla, pedig titokban egy hatalmas üstben forralta a terveit.
Kikötözött, és nem hagyott lépni. Érzékeidet pengette, húzott amíg türelmed bírta. Élvezte a helyzetet, tehetetlenné tett, és rád feküdt, hozzád nyomta - és akkor is csináltad - mikor már nem bírtad, és ő mondta - miután jót tettél neki - most aludjunk. Ő hozzád nyomott mindent, kikényszerített, szakadj meg miatta, de ő majd elkezd más merre kacsintani, és csak addig maradj meg neki míg nem szerzi meg.
Ha megkérdőjelezted azt, hogy az óra a falon van - mert ott van, de komolyan - és ő minden érvvel alátámasztja, de az nincs is ott, mit képzelek magamról.
A húsát magadhoz nyomja megint, és mint az édes-savanyú olyan állaga van mindennek, ő megint csak mámorban hagyja el a helyet, és hagyja, hogy te tovább szenvedj. Ha megteszel mindent érte, mert te elhiszed neki, hogy nincs baj, közben a baj az egész, de ő végig csak simán lenéz.
Végül a kezedbe fogod az egészet, és azt mondod ennyi, elég, kész, vége volt. Ő csak meglepő tekintettel, és hozzád siránkozva, alázatosan ajánlja, legyen szünet, mert utána jobb lesz, de ne higgy neki, mert csak átver, és csal, hazug.
Aztán jönnek a titkok, kiderül minden, hogy átverés az egész, nem mászol már fel, a toronyba, a sötét szobába, nem követed az ösvényt, ellököd magadtól, és megkéred hogy húzzon a picsába. De csak szépen, hogy ezt ő is lássa, és utána ezer évig, a saját gusztustalanságában ázzon, a csontjai repedjenek meg, a bőrét áztassa le minden kín, és a gondolat hogy gerinctelen, tegye örülté, végül lássa be, és maradjon örökre lelki nyomorult.
Lassan benned minden leülepedik, és rájössz, milyen jó, hogy elmondtad neki, és ha nem teszed tovább emészt a gödörben, a veremben, és minden nap meg kell másznod a hatalmas paszuly tetején lévő házat, ahol másokkal flörtöl, és ha felmész, mondja hogy nem baj, mert nem számít.
Eltűnt, kész vége.
Most a folyékony szívek nyúlnak hozzád, beléd, egy sötét sikátorban, véres tetemeden a nyílt sebeken keresztül hatolnak be, mindenhol szikráznak, és végül újra felvilágosítást, boldogságot, egy jobb életet visznek a holnapba. Sebek lassan begyógyulnak, szíved újra dörren, csattan, a sikátor helyett újra erdők, világok lesznek az új utak. Nekiindulhatsz a túrának, amit régen megakadályoztak.
Fák, virágok, rét...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések