Traumák, mesék, versek, ódák.

Traumák, mesék, versek, ódák. Mindenhol el van rejtve valami különleges dolog. A világok viharzanak, csendben szenvednek, mert elátkozottak. Mindenhol halk halott, minden csendben konverzál, és mély érzéssel belevési magát az időbe. Miért kell ez? Hol vannak a felhőtlenek, boldogak, aggodalom nélkül születtek?
  A magyarázat titkokban, por alatt fekszik, megbénulva és félholtan csak elszállt gondolatokban lehet tudni, hol vannak. Barbár módon cserbe lettek, hang és gondolatok a labirintusokban kóvályognak üresen. Testek, megmentők, élők, hol vagytok igazan önmagatok, és lelkesek, nyugodtak?
Percekből órák, órákból napok, napokból hetek, hetekből hónapok, hónapokból évek.
Már csak a lehulló csapadék, falevelek zöreje, csípős hideg gondolatai mentenek ki innen. Csoda, hol?
  Csupa, csupasz alak, csuklik, -csuklanak -, csípnek ahol érnek, csíkban és csikkben perzselnek, csöppet cseppen a véred, könnyed, cseperedik a csepp önérzet, melyet csak romba küldtek, egy csapat keserű csupa kívülálló, csendben cserfes mind, csak csapnak csalánnal, és csipetnyi csellel, tipornak örökre,
- el.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések