Naprendszeri kecses keringő

Átlátszó szívbillentyűn át mossa a vérem, átláthatatlan hatások mozgatnak. Felkelni kéne már, de az agyfelügyelő halott. Szemhéj vászon, a képzelet diáknak, elvárásaink ködbe kapaszkodva fagynak, majd roppannak szét a teher alatt. Ha tudnád mennyi este, álmatlan éj darálta lassan össze a lelkem, te sem lennél, a "kedvencek" közé kiterítve. Vadászati elvekből házi nyúlra nem lövünk, borítsd a felejtés fátylát rám zsigerből.

És kit hív magának, ha te is lehetnél űrhajós, a sárban eltiport öreg vaddisznó, utolsó leheletével küzd a magánnyal. Zárás megviseli a lelket, test tébolyult, alkoholt visz be ápoló nedűnek, virágozzék mellkas alatt, szíve kietlen tájai, hagyjon meg reményt a koszos délibábnak.

Öt perc gondolat, s fordul a föld, egy koszos üres naprendszer alatt.