Űrhajó útinapló
Már csak kis idő van a kilövésig. Nem jöttél el, nem vagy itt. Azt hittem látlak még.
Épp az ajtót zárják rám kívülről, a felfelé néző pilótaszékben becsatoltam az öveket. Kaptam a központól egy hívást, hogy minden rendben és hamarosan visszaszámlálás kezdődik. Az agyamon ezernyi gondolat száguld.
Hatalmas rezgés rázza meg a hajót, és leválnak mindenféle kábelek, és begyullasztották a rakétákat. A visszaszámlálás elkezdődött, és akkor eszembe jut, mikor utoljára november hűvös estéjén még utoljára fogtuk egymás kezét, és elhagytalak. Mint az űrhajó elemelkedik a földtől, úgy engedtem el a kezedet, úgy nyúltunk egymáshoz, de akkor inkább csak te, felém. A föld sem engedi az űrhajót, de az csak hajthatatlanul elrugaszkodik az ég felé.
Hatalmas gőz, füst csóvát hagyok magam után, és arra gondolok, most te tűntél el mellölem.
Már a horizontot sem látom, ahogy a fejem felett kinézek azon az apró ablakon. Aztán hirtelen kapok a központól egy hívást, hogy valaki beszélni akar velem.
Akkor édes hangod hallom meg, és döcögve a szavakkal, azt se tudja mivel kezdje. Hallom a szuszogásod, és hallom a bánatot, azt hogy igazából hiányzok, de én már átléptem a kritikus határt is.
Megszakad a kapcsolat, és nem tudtam meg mit akartál, nem tudom most már mit akarsz mondani. Érdekel, és azóta is furdal legbelül, hogy nem tudom.
Pedig majd ha visszatérek, remélem még tudni fogod, és elmondod nekem. Most épp egy fotót csinálok a földről neked.
Épp az ajtót zárják rám kívülről, a felfelé néző pilótaszékben becsatoltam az öveket. Kaptam a központól egy hívást, hogy minden rendben és hamarosan visszaszámlálás kezdődik. Az agyamon ezernyi gondolat száguld.
Hatalmas rezgés rázza meg a hajót, és leválnak mindenféle kábelek, és begyullasztották a rakétákat. A visszaszámlálás elkezdődött, és akkor eszembe jut, mikor utoljára november hűvös estéjén még utoljára fogtuk egymás kezét, és elhagytalak. Mint az űrhajó elemelkedik a földtől, úgy engedtem el a kezedet, úgy nyúltunk egymáshoz, de akkor inkább csak te, felém. A föld sem engedi az űrhajót, de az csak hajthatatlanul elrugaszkodik az ég felé.
Hatalmas gőz, füst csóvát hagyok magam után, és arra gondolok, most te tűntél el mellölem.
Már a horizontot sem látom, ahogy a fejem felett kinézek azon az apró ablakon. Aztán hirtelen kapok a központól egy hívást, hogy valaki beszélni akar velem.
Akkor édes hangod hallom meg, és döcögve a szavakkal, azt se tudja mivel kezdje. Hallom a szuszogásod, és hallom a bánatot, azt hogy igazából hiányzok, de én már átléptem a kritikus határt is.
Megszakad a kapcsolat, és nem tudtam meg mit akartál, nem tudom most már mit akarsz mondani. Érdekel, és azóta is furdal legbelül, hogy nem tudom.
Pedig majd ha visszatérek, remélem még tudni fogod, és elmondod nekem. Most épp egy fotót csinálok a földről neked.
"Föld, Föld, Föld én itt vagyok
Ölelnélek, de én csak így tudok."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése