Nyúzott vad és a csillagevő

Hatalmas villanás, fájó fejjel egy erődben találod magad. Teljesen furán érzékeled a helyzetet, egy őz vagy vagy mégse. Egy elnyomott cigaretta füstje a panelház teraszán, egy ajaknyomat a kávésbögre száján. Úgy érzed, nem tudod merre kell menni, mindenkinek számítasz, de nem kellesz senkinek. Menekülnöd kell ,de nem akarsz az erdőben lenni, szomjas vagy.
A levegő bizsereg, forr. Alakul minden anyag, és a sejtjeid nem akarnák ezt.
Mit tettél? - lépeget, és megragad - Hova tetted? Miért tetted? - kérdezi tőled. Hatalmas fotók lógnak le a fákról, melyeken emlékek maradványán villan vissza a napfény.
Bekapja a napfényt, emészti a egész naprendszert. Jupitert zsebre rakta magának majd más korra. Korban korán, megtudni mi ment el előled.
Magyarázkodnod kell, magyarázni magyarázni magyarázni.

Titkos szekrényben, a ledobott hegyoldalon, hideg és rideg völgyben vannak a válaszok.

"Piros párna vagyok kék falak és szőnyeg
és fotel és ágy és ablak és a főleg 
a falak mögött..."


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések