Mikor a gondolat gondolata meggondolja önmagát

Puliceruza díjas költők állnak szemben egy falnak, hogy a békák brekegése hangosabb legyen, és az egy vekni kenyér végre felkeljen. - Amúgy itt mellettem három suttyó cigis dobozzal szemetel a buszmegállóban. - Ide érezni a füstöt, ahogy az utolsó szál cigaretta, minden molekulája hogy mérgezi jobban a galádok testét. - Hajóra fel! - Szól a kapitány, és megvakarja a szemfedőket, utána a tökét. Mindenki menetel fel a türkizkék hajóra, és végig porzik a menetelés. Elteltek órák és csak egy sárga villogós képes felvonulni a hatsávos úton. - Jó reggelt! - Mondá az ki most kelt, és már a csipát vakarjak ki a szemükből. Minden olyan aprólékosan részletes, - és aki most fél tizenegykor itt megpillant, azt gondolna, van mobilnetem, és csetelek az arckönyvön, mintha évek óta nem látott ismerősömet láttam volna meg arckönyvben, és véletlen megböktem ( de csak is lány ). - És fekete az ég, néhány csillagot latok, mert mellettem egy köztéri világító oszloplámpa néz le rám, olyan sárgán - irigy? -. Most megjött ide is a kék bárka, felszálltam ( mert felszállás az első stégen, csak is kötelezően! ). Nincsenek hölgyek, vagyis tulajdonképpen vannak, csak semelyik nem nekem van kitalálva, azt mondja a sors, és a véletlen is. Összeesküvés elméleteket nem látok felfedezni ebben az egészében. A feljegyző műszerem azt jelezte hogy tizenötszázalék van hatra az energiából, ami elhasználása kikapcsolást von maga után. Itt olyan soknak tűnik, pedig majd ha olvasod olvasó akkor igazan kevés. A kérdésem egyike, hogy menjek neki-e a nagyvilágnak vagy ne? - Persze szép értelemben. - Viccesek a gondolatokban folyó gondolt gondolatokat valahogy kifejezni leírt formában. Raktár, műhely, iroda, most mit csináljak veletek, nemzeti dohánybolt. A célom felénél elhaladtam, és sötét van meg mindig. A helyzetet jelentjük a helyzet hely jelentésének helyzetjelentésével. 
Köszönöm a figyelmet, én mára voltam ennyi.