Nem vagy elég - más dimenzió

Nem vagy elég, csupán arra vagy jó, hogy ha baj van segíts. Mankó a neved, de semmit se kapsz, bármit teszel a felhők csak szomorúan, nehezek, és eresztik azt a végtelennek tűnő vizet. A folyadék, lassan lecsurog, a házak falán, a fák levelein, és beleivódik a földbe, vagy elfolyik a csatornában. De ez csöppet sem nyugtat meg mikor már másfél éve baktatsz egy jobbnak hitt dimenzióban s nem találsz senkit. Teljesen nyomaszt, és kiírt magadból a magány éles karmaival. Lehet átutazóbán vannak, néha megfordulnak, de olyan egyetemesen nagy az a dimenzió, hogy sose vagy ott mikor ők éppen körülnézek. A tények lefestenek, leszomorítanak. Zsebedben semmi sincs, a boldogság is csupa ábránd, időd nincs, mert keresni kell, vagy kijutni. Minden olyan ingerlékennyé tesz, mozzanatok, vagy egyes régebbi gondolatok, sejtjük, hogy nem lehet rájuk gondolni, de nehéz arra nem gondolni hogy ne gondoljunk valamire ha gondolunk arra hogy ne gondoljunk arra.Teljesen gondolkodó lények vagyunk, és minden dolgot akkor rontunk el, vagy úgy teszünk meg olyat - amit legtöbb esetben ép ésszel nem tennénk meg - ha nem gondolkodunk.

Sose gondolunk arra, mi lenne ha - vagy csak egy más dimenzió.